„Abszolút nem így képzeltem el az elterelést. Úgy jöttem ide, hogy ez valami büntetés, megszégyenítés lesz, teljesen másra gondoltam még az elején. Igen, beszélünk a drogok káros hatásáról, meg minden, …de mégis valahogy máshogyan. Jó ide jönni, jó önnel beszélgetni, jó azt érezni, hogy figyel rám.” (30 éves férfi)
„Nagyon fontosak nekem a rendszeres találkozásaink, beszélgetéseink. Amikor itt vagyok az az idő tényleg csak az enyém, akkor tényleg azt élem meg, hogy csak rám figyel.” (27 éves férfi)
„Én az elterelés után is szeretnék járni ide Bogi nénihez. Sokkal többet beszélgetek otthon a szüleimmel és ezt most már tudom értékelni. (17 éves fiú)
„Máshogy látom most már az életem. Sok butaságot csináltam, amit most már nem csinálnék. Jó volt, hogy nem ítélt el érte. Olyan dolgokról tudok itt beszélni, amit másnak nem mondanék el.” (32 éves férfi)
„Ez a hely jelenti a józanságom kezdetét és biztosítja a folytatását.”
„Jó a sorstársakkal úgy beszélgetni, hogy az alkohol szóba sem kerül. Annyi más témánk van, ami segít józannak maradni.”
„Nem tudom, hol lennék most, ha azon a napon nem lépek be a Drogambulancia ajtaján.”
„Ez egy olyan hely, ahol nem ítélkeznek felettem. Történjen bármi is, tudom, hogy azt bátran elmondhatom.”
“Voltam már pár helyen orvosnál és kezelésen is életemben, de eddig sehol sem éreztem, hogy valakit őszintén érdekelne, hogy valójában mi van velem. Ide betérve mind az orvosnál, mind Önnél azt éreztem, hogy segíteni akarnak, őszintén, minden hátsó szándéktól mentesen.”
“Most már tudom azt mondani, hogy a körülmények szerencsés összjátéka miatt kerültem elterelő kezelésre az év elején. Így négy hónappal később már tudok érte hálás lenni, mert ha nem így történt volna, akkor már valószínűleg nem lennék életben.”
“Nagyon meglepődtem, amikor már az ajtóban mosolyogva, és nem savanyú képpel, fogadtak az Drogambulancián dolgozók. Már a váróban megkezdődött a beszélgetés a többi rendelésre váró emberrel és olyan jó volt megélni, hogy itt mindenki segíteni akar egymásnak. Azóta is folyamatosan ezt érzem a mentorálások során is.”
“Valamit szeretnék visszaadni a sok segítségből, amit itt kaptam. Szívesen megosztanám a történetemet, hogy másoknak már ne kelljen elkövetni ugyanazokat a hibákat, mint nekem. Hátha legalább egy embernek könnyebbé tehetném ezáltal a felépülését.”
Hozzátartozó mondta: “Tavaly, amikor először jöttem a Drogambulanciára segítséget kérni azt hittem, hogy a fiam függősége csak az ő problémája és csakis neki van szüksége segítségre. Közben, ahogy az elmúlt év során gyógyult, nekem is rá kellett jönnöm, hogy számomra is vannak olyan dolgok, amikről beszélnem kellene. Vele együtt nekem is gyógyulnom, változnom kellett, hogy a felépülése tartós lehessen és ne ugyanott kössünk ki.”
“Nem ilyennek képzeltem az elterelést. Sohasem hittem volna, hogy örülni fogok annak, hogy elkapnak és emiatt heti szinten beszélgetek valakivel, akit tényleg érdekel, hogy mi van velem.”
“Nem gondoltam volna, hogy várni fogom ezeket az alkalmakat és nem kötelező kínként élem meg. “
“Egyszerűen el kellett ide jönnöm és megnéznem kivel beszélget a fiam, mert az elmúlt 3 hónapban akkora változáson ment keresztül, ami rám is és az egész családunkra hatott pozitív értelemben. “ (Hozzátartozó mondta a 20 éves fia elterelése kapcsán)
“A terápia során sokszor hallottam azt, hogy “nem”. Időközben jöttem rá, magam is megtanultam nemet mondani embereknek, helyzeteknek. Most már azt is tudom ezzel mondtam igent az új életemre.” (44 éves férfi)
“ A felém irányuló mosolyában találtam meg a megoldást, bátorítást, amit azóta igyekszem én is tovább adni másoknak” (18 éves lány)
