Sosem fogom elfelejteni azt a napot, a pillanatot. Azt, amikor a fiam, Petya temetése és halála ügyének intézése miatt ültem a kocsiban a lányommal. Várakoztunk épp, mikor megszólalt a telefonja. Egy üzenet érkezett hozzá. Egy üzenet, melyben egyik legjobb, pszichológus végzettségű barátnője írt egy nagyon mély felismeréséről: ami Petivel történt, az lehet másoknak az intő jel, az lehet a tanulás. Igen! – mondtam én is azonnal, felszabadulva valami óriási, belső tehertől! Igen, ez ad értelmet az értelmetlennek!
Sosem fogom elfelejteni azt az aha-élményt! Mert első perctől kezdve tudtam, éreztem, hogy nekem ezt kell tennem: beszélnem róla, halálának körülményeiről, az odavezető útról, az okokról. A megelőzés, mások segítése végett. De azt is tudtam, hogy ahhoz, hogy valóban hatékonyan tudjam tolmácsolni az átélt tapasztalatokat és felismert összefüggéseket, ahhoz nagyon sokat kell tanulnom. Az elmúlt négy év erről szólt nekem. A folyamatos képzésekről, az önfejlesztésről, mely mind e cél érdekében történik.
Tegnap is ezt tettem. Tanultam. A miskolci Drogambulancia Alapítvány székhelyén. Hiszen annak érdekében, hogy tematikus előadásaink egyike, melyet a függőség témakörében állítottunk össze, valóban ütős legyen, ilyen ismeretekre is szert kell tennem.
De magam sem sejtettem, hogy amit ott fogok kapni, az ilyen élménnyel bír. Mert nemcsak a szellememre, de a lelkemre is hatottak azok az előadások, melyeket az ott dolgozók tartottak. Ha valaki a saját függőségének történetét mesélve spirituális élményekről számol be és kegyelmi állapotról vall, akkor hogyne gördült volna le könnycsepp az arcomon…? Hiszen, tudom, miről beszél. Tudom, mert én is megkaptam ajándékként azt…
Úgyhogy magam sem így terveztem, de teljes megindultsággal tudtam átadni az érdeklődő és értő fiataloknak egyéni tapasztalataimat. Azt, amit Petya történetéből a legfőbb tanulságként le lehet vonni.
A miskolci Magister Gimnázium tanulói már valóban úgy mentek haza a drogambulanciáról, hogy érezték valódi súlyát a szervezet jelmondatának: A tudás életet menthet! Nekem pedig az előadás után, hazafelé, a kocsiban bevillant az az üzenet, mely a legsötétebb napokban és azóta is a fényt adja számomra: értelmet lehet adni az értelmetlennek!
https://www.facebook.com/lovassadeloldala?locale=hu_HU
